Kedves 10/D

 Búcsúlevelem írom nektek. Volt, aki sírt és biztos van olyan, aki örül a távozásomnak. De lehet, hogy olyan is van, aki teljesen semlegesként érzi át a dolgot. Én nem bánom, hogy így érzitek. De sajnálom, hogy végül e mellett döntöttem. Ebben a levélben meg szeretném köszönni, hogy a barátaim voltatok és, hogy azok is vagytok még mindig. De be kell látnunk jobb így nekem, bármennyire is sírok jelen pillanatban. Két ember kivételével mindenki hiányozni fog. (Kinek a hülyesége, kinek a segítsége… vagy az igaz barátsága.) Nem írom, ki a nevüket az nagyon nevetséges lenne… de remélem, érzik, és tudják, hogy 50%-ban miattuk akartam elmenni. De higgyétek el még találkozni fogunk és hiányozni fog mindenki mosolygós arca, nevetése és a sok új közös emlék… amiket együtt élhetnénk át. Azt kívánom nektek, hogy érjétek el a céljaitokat. Legyetek, olyan emberek amilyenek, lenni szeretnétek. És kérlek, sose felejtsetek el engem. Mert én is örökké emlékezni fogok rátok. (jaaaa és köv. osztálykiránduláson talizunk :D) 

„Ne féljetek, nem kerültök majd a feledés homályába, csak egy féltve őrzött csodaszép dobozba.”

Szeretlek titeket: Lillácskahh

Pusziiihh <3

2008. október.22.